A Szerelem újra fellángol… jobban, mint valaha! (300D)

“A következő több részes cikksorozatban bepillantást nyerhettek Benesch Gergely W123-as világába.
A mostani főszereplő már egy 300D.”

1.rész

Eljött a várva várt szombat, meglódultam Solymár irányába. Előbb odaértem a megbeszélt benzinkútra, de a legkevésbé sem bántam. Gyönyörű tavaszi idő volt, kellemes napsütéssel karöltve és könnyű szellő fújdogált. Az életöröm volt jelen a levegő minden rezdülésében .. vagy talán én voltam kissé túlfűtött a várakozás pillanataiban.

Feltűnt a csodás gép a horizonton és döbbenetes eleganciával gördült be a kútra.
Mikor közelebb ért meghallottam kellemes hangját is. Valahogy nem annyira ketyegősnek, sokkal inkább gurgulázónak hatott az öthengeres gép, különösen négyhengereshez szokott füleimnek.

Akkor megláttam a telefonos hanghoz tartozó embert is. Ahogy sejtettem, elegáns úr szállt ki a limóból, nagyon illett hozzá a gép így kételyeim már az első pillanattól kezdtek eloszlani.

Körbejártam, aláhasaltam, benéztem a csomagtérbe, a motortérbe, megnéztem ahol csak tudtam. Egyedül a tetején és a jobb hátsó részén éktelenkedő kis antennák szúrták a szememet. Mint kiderült, hazai diplomataként vette az autót a Kárpát utcában 1983-ban! Először GSM 450-es mobilhálózat volt elérhető, később 900-as rendszerű mobillal is operált, melyeket párhuzamosan használt és nyilván ezért kellett mindkét antennakiállás. Jobb, mint ha sitteszsákokat, meg ki tudja még miket hurcolásztak volna vele. A középkonzolon volt egy régi Nokia (2110) bölcső, meg egy zsinóros, kagylós kiállás magánbeszélgetésekhez.

A gyári rádió helyén egy Sony CD-s rádió figyelt .. ez mondjuk fájt egy kicsit. Rákérdeztem az eredetire, de az már “eltűnt”. Mindenütt csak megkímélt felületeket találtam, éreztem, hogy kell nekem, pedig még bele sem ültem. Ott aztán végképp leesett az állam. Gyönyörű állapotú, világosbarna (Dattel 154) full MB Tex belső, mely a legtartósabb huzat, ami valaha Benzhez készült.
Repedésmentes műszerfal, makulátlan kárpitok és olyan autentikus régi Merci illat, ami leírhatatlan .. megjegyzem a mai napig érezhető. Volt benne egy fekete hátsó roló is, még több komolyságot kölcsönözve a katalógusba illő gépnek.

Miközben egyik ámulatból a másikba estem, durva sokkot kaptam. Ránézek a váltógombra és meglátom, hogy ötsebességes bemarás van rajta. Azonnal rákérdeztem: “.. ugye ezt már ti cseréltétek le..?” mert ez legalább olyan komoly extra ebben a típusban, mint a klíma vagy mondjuk a szintszabályzós hátsó futómű és a hirdetésben nem említették. Jött is a higgadt válasz: “.. jah .. neem ez ötsebességes..” Na akkor tényleg megremegett a térdem, mert anno nagyon szerettem volna ötsebességes váltót a 240D-be, de nem volt egyszerű és aztán feladtam.

Megindultunk egy nagyobb körre, – egy rövid izzítás után – természetesen pöccre indult és nagyon szépen ment. Egy átlag autósnak csak egy lomha dög lenne, de nekem – aki vezettem már az összes 4 hengeres dízel verziót a kategóriában (200, 220, 240) – komoly különbség volt. Még több nyomaték, még nagyobb erő, természetesen a megszokott brutális motorfékkel. Korábban vezettem a W123 – 300D utódját, a W124 – 250D-t, mely szintén soros öthengeres és az ott érzékelt kellemesen morajló hang köszönt vissza, mikor 4. fokozatban – kicsit magasabb fordulatnál – elvettem a gázt. Éreztem, hogy egyben van az egész és nyilván lehetnek apróságok, de annyira hiteles az állapota, hogy nagy baj nem lehet vele.

Visszaértünk a próbaútról és rövid alkudozás vette kezdetét. 1,2M-ért hirdette, én ajánlottam érte 1-et. Erre Ő nyilvánvalóan az értésemre adta, hogy az árból nem ereszt egy fillért sem, viszont a korábban említett kb. 200.000 Ft értékű gyári alkatrészkészletet – melyek bő két évtized alatt gyűltek össze – felár nélkül odaadja, természetesen a komplett téli gumigarnitúrát is, szintén gyári acélfelnin.

Ez nekem korrekt ajánlatnak tűnt és mivel hosszútávon terveztem az autó használatát,
biztosra vettem, hogy előbb-utóbb mindenre szükségem lesz. A teljesség igénye nélkül a lista: első-hátsó fékbetétek, lengéscsillapítók és lámpaburák, komplett kuplung szett, leömlő szigetelés és még jó pár apróság, kivétel nélkül gyári, csillagos alkatrészek.

Megállapodtunk, kezet ráztunk, elváltunk. Hazafele menet azonnal hívtam Apámat – aki pont úton volt a balatoni W126-os felé -, hogy az a gép tárgytalan, mert megvan a mi Világunk! 2006. Húsvét hétfőn megérkezett hozzánk az autó és létrejött az adás-vétel úgy, ahogy azt az előző szombaton megbeszéltük.

Hazavittem a kedves eladót, akivel nagyon kellemesen elbeszélgettünk az ügylet alatt és után. Aztán Apámmal is elmentünk egy körre, Ő is vezette, nagyon meg volt elégedve és máig hangsúlyozza, hogy mennyivel komolyabban megépített, meg kényelmesebb, meg szerethetőbb autó ez, az Ő 124-esénél… Elég becsukni az egyik típus ajtaját, aztán meg a másikat és azonnal érződik a hatalmas különbség. Minél öregebb egy Merci, annál trezorszerűbb a csukódás hangja .. főleg sérülésmentes példányok esetében.

Már a vételt követő első napon jeleztem Mikinek – akinél a szétszedett 240D volt -, hogy megvan az utód, nem kell folytatni a felújítást, inkább a vonóhorgot szerelje le és tegye rendbe, a mielőbbi felszerelés érdekében. Ugyanitt később elbontásra került a sárga csoda. Nem volt nagy öröm, de vigasztalást nyújt az a tény, hogy (friss generálos) motorja egy kombiban (S123) szolgál egy többgyerekes családot a mai napig, komplett klímarendszere pedig egy kupéban (C123) termeli a jeges levegőt…

Az új helyzetben, Miklóssal új megállapodást kötöttünk, melyből csak az ide vonatkozó részt emelném ki. A vonóhorogelőkészítésen túl megcsinálta a 300D teljes alvázvédelmét, a fara jobb részén éktelenkedő antennacsonkot egy elegánsabb fémkupakkal és odaillő gumitömítéssel ledugózta, majd elintézte az előd forgalomból való kivonását. Az akkori bölcsős kihangosítómat (Nokia 6310), az elektromos ablakmozgatókat, meg még egy-két szép állapotú alkatrészt kiszereltünk a sárgából és könnyes búcsút vettünk egymástól.

Homokfújás, alapozás és festés után olyan lett, mint az új.

Budaörsi Szabinál került fel a horog és máig büszke rá, hogy milyen gyári hangulata lett.
Tény, hogy – mint mindig – nagyon kitett magáért. Ezzel egy körben erősített rugók kerültek be hátra, meg új lengéscsillapítók, mert ha csak két ember beült hátra, letérdelt a gép. Nem lett megemelve, kiállása a gyári érték körül maradt, teherbírása viszont nagyot nőtt. Természetesen ettől még újra kellett vizsgáztatni az autót, hiába volt rajta még közel 1,5 év vizsga. A Mozaik utcában dicsérettel végzett, sőt akkor is és azóta is vételi ajánlatokat kapok a mustrák alkalmával.

A horog elektromos bekötését sem bíztuk a véletlenre, természetesen Csányi Pedró keze nyomán.

Szabi már korábban is fájlalta a gagyi olajat beletenni a 240D-be, de azt mondta, hogy: “ez tényleg egy jó Merci” (ez nála hatalmas dicséret) és határozottan jelezte, hogy ha hosszútávon gondolkodom, akkor Castrol 10W-60-at tegyünk bele, meg Mahle szűrőket és akkor “nagy baj” nem lehet. A tulajdonlásom alatt bekövetkezett első revízió már a fentiek fényében történt, szelepállítással és az olajszűrőrendszer teljes kitisztításával, mert mérhetetlen gondossága és tapasztalata nyomán kiderült, hogy ott az olajszűrő ház közepén futó – pár mm átmérőjű – kis visszavezető csövön bizony dugulás van! Valószínűleg nem venném észre a dolgot, de a kenés így tökéletesebb és azért az nem rossz érzés.

Járkáltam vele a városban és már 2006 tavaszán érződött, hogy más szemmel méregetik az emberek. Nem sokkal a vétel után, ketten is megkérdezték, hogy:
“ezt árulták a neten 1,2-ért?” Mondtam, hogy: “igen, ez az”
“Milyen szép, de látom ezt már buktam.”

Jól látszanak az antennakiépítések és az akkoriban kötelező sárvédőgumik .. persze csillagosak.

A munka is beindult, jelen esetben a vontatás a lényeg. Sokkal jobban szaladt a szekér, simán teljesítette 4. fokozatban azokat a részeket, melyeket a 240D csak 3. fokozatban tudott. Hosszú egyenes, szélcsendes szakaszokon még az 5. is előfordult.
Még rugalmasabb volt és mivel az 5 hengeres dízeleknél szerelt hűtő eleve nagyobb mérete, a gyári klímás modelleknél még nagyobb, ezért a korábbinál is stabilabb volt a vízhőmérséklet. Ráadásul ennél a motornál, a túlméretes hűtő mellett az olajhűtő is a rendszer része, ezért a kenés hatásfoka is jobb.

Ahogy melegedett az idő, a klíma – melynek már (a korábbi York-kal ellentétben) GM gyártmányú kompresszora terhelte a motort – egyre kevésbé bírta lehűteni az utasteret. A vételnél kapott alkatrészek mellé kaptam egy klímás kontaktot is, ahol 2006-ban már nem foglalkoztak régi típusú gázzal működő klímákkal. Kisebb kutatás után találtam egy helyet ahol kiderült, hogy alig volt benne gáz – nyilván a rendszertelen használat miatt – és ezért nem volt megfelelő a hatásfoka. Ellenőrizték, hogy ereszt-e, feltöltötték és – ha nem is úgy mint az előd – de komolyan hűtött. Ez a kompresszor kevésbé terheli – a különben is nyomatékosabb – motort, ezért ki-be kapcsolását kevésbé érezni és az egész működése is jóval kulturáltabb.
1982-től, a W201-es (190-es) Merci megjelenésétől fokozatosan álltak át erre a klímarendszerre. Az ajtónyílások szigetelése is az utódra hajaz, ahogy még néhány másik apróság is.

A poroltó a vezetőülésnél igen ritka extra W123-asban. Az ablaktekerők már a W201-es és a W124-es utódmodellnél alkalmazottakkal megegyeznek, a jobb el. tükör mechanikájával együtt.

Folytatás következik…

Nyerj Karburátor pólót!

A Karburátor 1 éves szülinapja alkalmából nyereményjátékot hirdetek.

2011.június 27-én egy gondolatból valóság lett és megszületett a Karburátor. Azóta több, mint 340-en ismertétek el tetszéseteket oldalam iránt, amit ezúton is köszönök nektek.
Idén április 2-án újabb előrelépés történt a honlap megszületésével.

Vegyél részt a nyereményjátékon és ha te leszel a szerencsés, akkor egy egyedi Karburátor pólót nyersz!

Határidő: 2012.július 27-augusztus 6.
Eredményhirdetés: 2012.augusztus 7.

A következő linken tudsz játszani:
Karburátor nyereményjáték

Sok szerencsét!

Roli, a Karburátor

Kardhal

Egy profi hackert (Hugh Jackman) azzal bíznak meg, hogy segítsen ellopni több milliárd dollárnyi titkos – és illegális – állami akciókból származó pénzt. Ha a munkája sikerrel jár, akkor végleg kiszállhat a számítógépes bűnözés világából és visszakaphatja exfeleségétől a lányát. A “terroristák” (volt titkos állami testület emberi) hazafias eszméket hangoztatva kívánnak háborúkat indítani az általuk szerzett pénzzel, így biztosítva az “amerika álom” eszméjét – szerintük -.

2001-es alkotás, híres szereplőgárdával: John Travolta, Hugh Jackman, Halle Berry, Don Cheadle, Vinnie Jones.

Az autókról

A film óta a kedvenc autóm a TVR Tuscan. Egyedi, semmihez sem hasonlító formavilág. Egy igazi egyéniség az autó. Jól áll neki a különleges (flip-flop szerű) fényezés.
(Paul Oakenfold csinálta a film zenéjét. A Tuscan-os rész alatt a Dark Machine c. száma szól).

A legjobb üldözési jelenetben Lincoln Navigator-ok (és pár Ford Expedition) üldözi a főszereplőket, akik a Tuscan-al menekülnek.

Ginger (Halle Berry) egy bordó Jaguar XK8-assal tűnik fel a film elején, mely a továbbiakban nem is szerepel többet.

Pár kocka erejéig feltűnik egy SL Mercedes, melyet fel is robbantanak.

A rosszfiúk több Hummer H1-essel „törnek be” egy bankba.

Kiváló thriller. Érdemes megnézni.

Jó filmezést!

W123-as tartósteszt, avagy hogyan estem szerelembe…(3.rész)

“A következő több részes cikksorozatban bepillantást nyerhettek Benesch Gergely W123-as világába.
A kezdeti részekben a főszereplő egy 240D, melyet a későbbiekben egy 300D követ.”

240D-s rész befejező cikke

Az anyacég, vagyis a Pepsi, a 2005-ös szezon vége felé jelezte, hogy a Mountain Dew promo nem biztos, hogy folytatódik 2006-ban, viszont lenne egy másik termék melyet vinni kéne.
A Gatorade-ről volt szó, ami a korábbi MD-hez viszonyítva – mely leginkább az energiaitalok fiatalos, pörgős hangulatát képviselte – egy teljesen más szegmensbe, nevezetesen a sportitalok, pontosabban az izotóniás italok családjába tartozik, ennek megfelelően teljesen más a megjelenése.

Kapnék egy ugyanolyan utánfutót Gatorade-es design-al, viszont a “vontatóról” el kell távolítani a fóliázást, mert azt nem lehet, hogy a Merci MD-s, a vontatmány meg (amiből itatjuk a futókat és a kerékpárosokat) Gatorade-es.

Kicsit fájt a szívem a fóliáért .. megszoktam, meg óvta is a fényezés nagy részét.
Bár sejtettem, hogy alatta lehetnek rozsdafoltok meg hasonlók, de olyan sokkoló eredményre azért nem számítottam, mint ami az eltávolítás után fogadott.
A kerékjáratoknál, a díszléceknél, az ajtók alján – különösen jobb oldalon – hatalmas rozsdafoltok kerültek elő, mivel a régóta hólyagosodó felületekről a fólia jócskán letépte a fényezést .. ijesztő volt.

2005 végén párhuzamosan dolgoztam mindkét utánfutóval. Gyönyörűen húzgálta őket a rozsdás vas. Hatalmas érzés olyan géppel közlekedni, amelyik technikailag tökéletes állapotban van, de kívülről leginkább egy szakadt romnak tűnik. Nem félted annyira .. tőled viszont tartanak. Pont ebben az időszakban a kipufogó is elhagyta magát, nagyon gizda hangja lett. Szóval így is megtaláltam benne a szépséget. Kihúztam vele a telet. A korábban említett ausztriai túrára is már így mentünk, de éreztem, hogy valamit tenni kell, mert a közelgő vizsgán sem fog átmenni.

A máig tartó budaörsi kapcsolattól – Szabolcstól – akivel most is baráti viszonyban vagyunk (már rég nem az Apám embere, de nem is ahol a klíma került bele, bár onnan jutottam el hozzá .. hát igen Budaörs egy 123-as központ) kaptam meg Miklós,
a “csodalakatos”, vagyis inkább restaurátor elérhetőségét, aki szintén budaörsi.
Elvittem szemlére a gépet és megegyeztünk, hogy 500.000 .. max 550.000Ft-ból összeáll a dolog. Tudtam, hogy ez nem lesz olcsó muri, de nem volt mit tenni, mivel 2006 tavaszától szerződéses munkám volt a Gatorade-el.

Abban maradtunk, hogy ha novemberben odaviszem akkor 2,5 hónap alatt meglesz, addig meg használhatom így. Amit lehetett kipakoltam belőle és fájó szívvel leadtam a friss generálos, működő klímás, hibátlanul működő autót.

Telt múlt az idő. Nem volt jó érzés a tél autó nélkül, de gondoltam ez van és inkább próbáltam elképzelni, hogy milyen is lesz ha majd elkészül. Miután megbeszéltük, hogy telibe lesz fényezve .. még jó, hogy új színre.. mit színre, színkombinációra gondoltam.
Csontszínű tető, meg ABC oszlopok, onnantól lefele pedig bordó és a dísztárcsák megint csontszínűek. Mondtam is magamban: ez aztán klasszikus szépség lesz…

Viszont ahogy a feltáró munkálatok megkezdődtek egyre csak jöttek a sóhajtások, hogy sokkal rosszabb mint gondolták, meg itt is ott is milyen durván rohad, meg a teteje is szörnyű.
Igen .. ezt sem említettem, hogy még Apámnál történt, amikor egy építkezésről
ráesett egy nagy üveglap a hátsó ablak és a tető találkozásánál. A biztosító fedezte a kárt. A Kárpát utcában lett kijavítva, de mire hozzám került, már púposodott, sőt ki is nyílt mint a tubarózsa, azt fedte el jótékonyan a nagy F2 matrica.

Szép lassan beindult a fölfelé alkudozás miközben az autó már úgy szét volt bontva, hogy nem volt mit tenni. Megegyeztünk 800.000Ft-ba .. tény, hogy nem vizsgára felkészítésről, hanem egy végletekig kidolgozott restaurálásról állapodtam meg Miklóssal, akinek korábbi munkáit látva nem voltak kétségeim de reméltem, hogy akkor ennyiből tényleg megleszünk.
Közben meg rohant az idő és már 2006 tavasza körül jártunk .. lassan indult a futószezon, kezdtem kissé megfeszülni. Ekkor hangzott el a végső kegyelemdöfés: “900 alatt nem fog megállni”. Nálam elszakadt a cérna, ennyiből már veszek valami kisbuszt, vagy tudom is én akármit és vígan vontatok…

Elkezdtem bújni a netet, valami megfelelő gép után 1M Ft körül.
Az ár mellett fontos volt, hogy legyen vonóhorga, vontathasson 1400kg-ot és
ne fogyasszon többet mint a 240D tette vontatmánnyal, ami 11-12l körül mozgott.
Illetve az autó össztömege nem lehet több 2100 kg-nál, mert akkor az 1400 kg összterhelésű utánfutóval a teljes tömeg meghaladná a 3500kg-ot és úgy már nem elég a B jogosítvány.
Ja és persze legyen maximálisan üzembiztos .. ha csak lehet klímás!

Úgy gondolná az ember, hogy ez aztán nem egy nagy feladat, pikk-pakk találni megfelelőt.
Azt kell mondjam, hogy szó sincs róla. A kisteherautók szakadtak és gyakran túl nehezek voltak a kínálatban, a személyautók meg nem tűntek elég robosztusnak .. féltem, hogy belenyúlok valami szörnyűségbe.

Aztán a látóterembe került egy W124 250TD (soros 5 hengeres szívódízel, kombi .. tehát szintszabályzós) fekete kívül-belül, ráadásul bőrös, manuális 5 sebességes, automata klímával és ami a lényeg: vonóhoroggal!
Kimentünk megnézni, persze hova .. Budaörsre, hova máshova. Kiderült, hogy ismerem azt, aki árulja. Pótsofőrként is foglalatoskodott és párszor vitt már haza a saját kocsimmal, ha ittam valahol egy pohárral. Szép volt az autó, de volt benne vagy 300.000km és az ára 1,6M volt, szóval nem ugrottam rá azonnal.

Aztán megláttam egy W126 300D Turbodiesel-t .. vonóhoroggal. Ilyenből csak USA kivitel létezik, természetesen automata és valahol a Balaton környékén volt egy vendéglátós tulajdonában. Nem túl bíztató, de Apámék a közeljövőben terveztek egy balatoni hétvégét egy ismerősüknél, szóval megbeszéltük, hogy majd megnézi a kétes állapotú – egyébként álom – típust.

Eltelt pár nap, de közben azért keresgéltem és feltűnt egy 1983-as W123 300D manuális váltóval, klímával, csont színben, amilyenre a 240D tetejét szerettem volna, világosbarna full MB Tex belsővel és ami a lényeg, 164.000km-rel!!! Nem akartam elhinni .. igaz 1,2M Ft-ért, ami akkor nagyon sok(k) volt egy 123-asért és nem volt rajta vonóhorog, aminek örülni kellett volna – mert talán nem nyúzták annyit – de nálam alapkövetelmény volt.

Old school feliratos, peremvédős Michelin gumik, gyönyörű dísztárcsák és fényezés.
Túl szép jelek, buhernek semmi nyoma.. Hol lehet a trükk? Ilyen autó nincs is…

Felhívtam a számot .. kedves úr szólt bele, nyugodt, kimért hangon .. gondoltam kezdésnek nem is rossz.
Megbeszéltük, hogy megnézném az autót, közben kiderült, hogy Ő az első tulaj.
Abban maradtunk, hogy hívom a jövő hét elején, mert már ezen a héten nem lesz alkalmas.

Hívom hétfőn.. semmi, kedden.. semmi, szerdán.. semmi. Egyre idegesebb lettem, mígnem Visszahív.. talán csütörtökön, hogy elnézést kér, de egy sajnálatos baleset történt a családban (nem a Mercivel) és ezért minden felborult pár napra, de ha gondolom szombaton összefuthatunk Solymár határában egy benzinkúton.
Megállapodtunk, hogy találkozunk .. vártam a szombatot .. de nagyon!

Folytatás következik…

Tippek, tanácsok autófotózáshoz

“Borsics Gábor a Pannónia-Ring hivatalos fotósa osztja meg tapasztalatait autófotózással kapcsolatban.”

Szerintem a legfontosabb – eddigi tapasztalatok alapján -, hogy ha egy autót fotózol, akkor az autó legyen a kép FŐ motívuma. Ezalatt azt értem, hogy ha valamit fényképezel, akkor például egy másik autó, ember, villanyoszlop és egyéb utcai tárgyak ne vonják el a figyelmet a kép témájáról.
Próbáljuk az autót úgy pozicionálni a képen, hogy az EGÉSZ autó benne legyen. Gondolok itt arra, hogy ne lógjon ki például a teteje, az orra vagy épp a hátulja. Ehhez elég egy fél méteres hátralépés vagy néha pár cm-es.

Véleményem szerint nem előnyösek azok a képek, amelyeken csak az eleje, oldala, illetve hátulja látszik.
Ez annyira nem az autófotózáshoz tartozik, viszont ahhoz is van köze. Ha például este látunk a parkolóban egy autót, ahol kevés a fény, akkor a telefon vagy például egy kompakt fényképezőkép automatára állítva egyből megemeli az ISO értéket és rontja is a képminőséget. Inkább kézileg vegyük le az ISO-t minimumra és az adott fényképezőalkalmatosságot tegyük egy fix pontra, hogy ne mozogjon.

Az autókkal nagyon sokszor úgy parkolnak, hogy kitekerik a kormányt. Ilyenkor mindig az ellenkező oldalról kell fotózni (pl. ha jobbra van tekerve a kormány, akkor balról fényképezünk, hogy a felni szépen látszódjon).

Ha az autó menet közbe van, akkor nagyon szép SVENK-elt képeket készíthetünk. Ehhez szükséges természetesen némi gyakorlás. Mikor az autó közeledik, akkor ráfókuszálunk, majd végig megpróbáljuk rajta tartani a fényképezőgépet és miközben halad elkattintjuk a képet.

Autófotózással kapcsolatos kérdéseiteket nyugodtan tegyétek fel itt az honlapon.

Gábor képeit a következő oldalon érhetitek el:
nmb

Land Rover S IIA

“A következőkben olvashatjátok Varga Ferenc tapasztalatait a Land Rover S IIA-sével kapcsolatban.”

Gyerekkori álom vált valóra azzal, hogy már a harmadik Land Rovert használom. Az első egy 1962-es 109-es SII SW. A második egy 1985-ös V8-as, és a mostani egy 1965-ös (47 éves) S IIA, amihez 2010 nyarán jutottam hozzá. Az autó 7 éve állt elég lepusztult állapotban.

Ilyen állapotban volt mikor hozzám került:

Ez egy szimpla autó csak a márka szeretete vitt rá a vásárlásra. A lényeg a lényegben, hogy soha nincsen kész. Mindig van valami javítani való rajta.
A vezetési élmény, annyira élmény, hogy egy Land Rover-ben ülök, végül is nem egy Lamborghini.

Nagyon behatároltak az ülés állíthatóságai, nem lehet úgy megcsinálni, hogy valahol be ne ázzon, viszont nyáron kimondottan előnyös, télen pedig meg lehet fagyni benne, annyira kezdetleges a fűtése, de szerintem ez azért van, mert nem erre az éghajlatra tervezték.

Mivel már utaltam rá, hogy nem egy versenyautó és nincsen benne Overdrive, így az utazósebessége max. 60-70 km/h, de ez egy ilyen idős autónál már elfogadható.

Ebben egy 2286 cm3 soros 4 hengeres motor van, melynek teljesítménye gyári adatok szerint 60 lóerő körül van, de mivel ebben még az eredeti motor van és nincs tudomásom róla, hogy ez valaha is meg lett bontva, így nem tudok a teljesítményre pontos adatokat mondani.

Olyat nem tudnék mondani, ami nem tetszik az autóban attól függetlenül, amit a fentiekben már felsoroltam. Amit hiányolok belőle az intenzívebb fűtés.

Csak a márkával nagyon elhivatottaknak ajánlom, főleg ezeket a régi típusokat és olyanoknak, akik nagyon unatkoznak, amellett, hogy vannak vele problémák nagyon egyszerű a szerelhetősége és aránylag elfogadható áron vannak az alkatrészek is hozzá. Nem úgy, mint az új típusoknál. Végül is jóformán mindent lehet kapni hozzá. Nem ajánlom azoknak, akik a kényelmet és a luxust várják ettől a típustól. Ha valaki megveszi, az tudja, hogy mit vesz. Eléggé fapados: ráz, zörög, de ezt így kell elfogadni.

A fenntartási költsége nem a legkedvezőbb, de ez függ a bonus-malus fokozattól, és hogy ki hol köt rá biztosítást. A fogyasztása se mondható a legkedvezőbbnek 13-14 L/100 km, és persze függ attól is kinek milyen a lába (de a Diesel is megeszi a 9-10 litert).

Ettől a típustól azt kaptam, amit vártam, mivel tudtam, mikor megvásároltam, hogy nem egy luxusautót veszek.

Bármikor újra megvenném ezt a típust, mert nagyon tetszik, az egyszerűsége és a puritánsága.
Az autó 8 hónap alatt lett kész.