Frontmotoros Porsche-kről egy tulajdonos szemszögéből

A következő beszámoló Zoltántól, egy lelkes amatőr Porsche rajongótól származik, úgyhogy elsősorban az érzelmi megközelítésről és a tapasztalati élményekről fog szólni. Zoltán korábban is írt már a Karburátorra, akkor a Boxster-éről .
A Porsche kínálatából számos modellt birtokolt (924-944-911(964)-Boxster), így nagy tapasztalattal rendelkezik a témában.

924

A 924-ről nagy vonalakban tudjuk, hogy egy félúton a megvalósulás felé vezető úton rekedt meg, mint az új megfizethető VW-Porsche közös modell. Lényegében a 914-es VW-Porsche sikerét meglovagolva lett volna a téma utódja. Sajnos a VW-vel nem jött össze a frigy, így zuffenhauseni jelvénnyel az orrukon jelentek meg a hangsúlyozottan praktikus és megfizethető sportkocsik, immáron teljes jogú Porsche típusként. A 924-gyel az ortodox rajongóknak több bajuk is volt, rossz helyen van a motor (elöl) és rossz a hűtése (víz). Ugyanakkor, ha el tudunk vonatkoztatni a sztereotípiáktól és az alap-paradigmától, akkor el kell ismerni, hogy egy nagyon élhető, fürge, jó kis sportautót hozott össze a Porsche ezzel a típussal. Nekem is ez volt az első Porsche az életemben, mivel a kilencvenes években még volt belőlük bőven a használtautó-piacon, nem voltak még túlontúl öregek (ekkor mai szóval élve youngtimerek voltak) és az áruk nagyon kedvező volt használtan.

Amit szerettem benne, hogy Porsche volt, ami nekem nagyon sokat nyomott a latba, nagyon jó volt a súlyelosztása, elöl, az első tengely mögött a motor és hátul a váltó és diffi egysége zárta a hajtásláncot. Külön előnyére vált a dolognak, hogy sok Audi és VW alkatrész kompatibilis volt hozzá, sok minden ezekből a márkákból származott. Porscheidegenség ide vagy oda, azért el lehet hinni, hogy az a Golf lámpa is világított a fedeles nyitható fényszórókban, a VW kilinccsel is ki lehetett nyitni az ajtót és a kezelőszervek is működtek benne, hiába voltak más márkáé.

Sok csúfolódásnak ki volt téve, mondván: „audimotoros”. Sokan még olyasmit is hirdettek, hogy Audi öthengeres motor is volt bennük. No én ilyet egyet se láttam sőt, Audi feliratú szelepfedelet sem. Az tény, hogy a motorblokk öntvény az megegyezett az Audi valamelyik 2 literes motorjáéval, de a vezérlés már nem Audi volt itt sem. (Gondoljunk csak a jelenkor dízel Cayenne és Panamera példányaira. Ott is idegen a motor, de nem egy az egyben átemelve.) Szóval nagyon lehetett élvezni vele az autózást, ugyanúgy a földön ültem benne, ugyanaz a feeling megvolt, mint bármelyik „nagyobb” Porschéban. És a fenntarthatósága is teljesen rendben volt egy huszonéves fiatal ember pénztárcájához mérten.
A hátsó, kombiszerű csomagtartója a kategóriájában inkább nagy volt, mintsem kicsi, egy nagybevásárlás vagy két ember kétheti nyaralócucca röhögve belefért. A fogyasztása is tűrhető volt és bár a 2 liter és 120 lóerő kombinációja nem egy brutális adat, azt azért tudni kell, hogy a Porsche soha nem a számokról szólt, hanem a meglévő lóerők mintaszerű kihasználásáról. Tehát a forgalomban inkább egy háromezres nagyautó dinamikája jellemezte. Kétszázzal ez is tudott menni, gyorsulni is jobban tudott, mint a legtöbb akkori átlagautó, tehát én úgy gondolom, hogy egy kimondottan ésszerű választás volt a Porsche világába történő belépéshez.

944

A 924-es megsemmisült sajnálatos módon egy balesetben nem egész egy év birtoklást követően. Utána gyakorlatilag kettőt léptem előre, mert a megcélzott autótípus a 944-es volt, de ebből rögtön az utolsó szériás, legnagyobb szívómotoros S2 variánsra sikerült szert tenni, 211 lóerővel (ami hát majdnem százzal több a korábbinál, majdnem azonos kasztni mellett), 3 literrel és 16 szeleppel. Na, az egy igazi, nagyon nagy előrelépés volt. Átülni nem volt nagy kunszt, sok szempontból megegyezett a 924-gyel, bár a 944 S2 az bőven ún. „újműszerfalas” volt. És elektromosan állítható valódi bőrülések, kivehető „targatető”, elektromos ablakemelő (a kilencvenes években azért ez sem minden autóban volt). Node az igazság a gépháztető alatt volt. Echte Porsche gyártmány mindene, semmi sem származott a konszern márkáiból. Ez éreztette a hatását alkatrészrendeléskor is. Viszont érdekes módon szinte inkább kevesebbet fogyasztott majdnem dupla menetdinamikával, mint a kis elődje. A 944 S2-vel nagyon lazán lehetett 220 utazót tartani a pályán (max 240 körül) és a lényegesen szélesebb nyomtávnak köszönhetően mondhatni hülyebiztos volt a kanyarokban. A súlyelosztás tökéletessége miatt egyébként téli gumi nélkül is kiválóan uralható volt télen is. A rugózása kemény volt, de nem velőt rázóan, mindenhová el lehetett vele menni. Persze a 911 tulajdonosok részéről volt némi fanyalgás mindegyik esetben az olcsó Porschék miatt. No ezt a fanyalgást szerencsére én nem örököltem meg, amikor 911-esem lett, a két orrmotorost, meg úgy általában véve a kocsijaimat mindig a saját örömömre vettem, nem a másoknak való megfelelésre.
Előre szólok, hogy a két orrmotoros autó már nagyon hosszú évek óta nincs meg. Ahogy említettem, a 924-es sajnos megsemmisült egy fatális balesetben, a 944 pedig eladásra került immáron 10 évvel ezelőtt, amikor a 911-esre sikerült szert tennem. (folyt köv)
Két autótípus kimaradt a fogalmazványból, ezekről érintőlegesen írnék, mivel nem birtokoltam egyiküket sem, ám vezetni volt szerencsém őket.

928

Egy V8-as vérbeli granturismo autó, amely elsősorban az amerikai piacot hódította meg. Ez az autó volt „Év autója” is és akkortájt úgy jellemezték, hogy a sportosság, a kényelem és a reprezentatív elegancia egyidejűleg megvan benne. Vezettem is ilyen „szörnyeteget”, kissé bumfordi és nehézkes autó, de a hatalmas teljesítménynek köszönhetően nagyon jól gyorsult az is. És hosszú távú utakra nagyon jó választás volt. A súlyelosztása hasonló a négyhengeres kistestvérekéhez, tehát a vezethetőséghez kétség nem fér. A Porsche a 911-es utódjául szánta, de a történet végül, mint ismeretes másképpen alakult. Voltak benne olyan újítások, amik akkoriban nem voltak jellemzőek a többi márkánál. Pl. a széria ABS, az alumínium ajtók és a műanyag, karosszériaelemként funkcionáló lökhárítók is igazi futurista gépnek mutatták.

968

Ezt inkább hívnám 944 S3-nak, mivel az S2 nem is utódja, inkább faceliftje volt. Az eleje és a hátulja ugyan emlékeztetett a V8-as nagytestvérre, de oldalról és belülről teljesen 944 S2 volt. Ez kapott egy változó szelepvezérlést, egy hatfokozatú váltót, így picivel jobbak lettek az adatai. Bár egyesek szerint a 944 S2 vadócabb volt, hiába lett a 968 kicsit erősebb.

A későbbiek során mindegyik Zoltán által birtokolt Porsche-ről felkerül a Karburátoros kérdéssor és a konkrét autók képei.