A Szerelem újra fellángol… jobban, mint valaha! (300D)

“A következő több részes cikksorozatban bepillantást nyerhettek Benesch Gergely W123-as világába.
A mostani főszereplő már egy 300D.”

1.rész

Eljött a várva várt szombat, meglódultam Solymár irányába. Előbb odaértem a megbeszélt benzinkútra, de a legkevésbé sem bántam. Gyönyörű tavaszi idő volt, kellemes napsütéssel karöltve és könnyű szellő fújdogált. Az életöröm volt jelen a levegő minden rezdülésében .. vagy talán én voltam kissé túlfűtött a várakozás pillanataiban.

Feltűnt a csodás gép a horizonton és döbbenetes eleganciával gördült be a kútra.
Mikor közelebb ért meghallottam kellemes hangját is. Valahogy nem annyira ketyegősnek, sokkal inkább gurgulázónak hatott az öthengeres gép, különösen négyhengereshez szokott füleimnek.

Akkor megláttam a telefonos hanghoz tartozó embert is. Ahogy sejtettem, elegáns úr szállt ki a limóból, nagyon illett hozzá a gép így kételyeim már az első pillanattól kezdtek eloszlani.

Körbejártam, aláhasaltam, benéztem a csomagtérbe, a motortérbe, megnéztem ahol csak tudtam. Egyedül a tetején és a jobb hátsó részén éktelenkedő kis antennák szúrták a szememet. Mint kiderült, hazai diplomataként vette az autót a Kárpát utcában 1983-ban! Először GSM 450-es mobilhálózat volt elérhető, később 900-as rendszerű mobillal is operált, melyeket párhuzamosan használt és nyilván ezért kellett mindkét antennakiállás. Jobb, mint ha sitteszsákokat, meg ki tudja még miket hurcolásztak volna vele. A középkonzolon volt egy régi Nokia (2110) bölcső, meg egy zsinóros, kagylós kiállás magánbeszélgetésekhez.

A gyári rádió helyén egy Sony CD-s rádió figyelt .. ez mondjuk fájt egy kicsit. Rákérdeztem az eredetire, de az már “eltűnt”. Mindenütt csak megkímélt felületeket találtam, éreztem, hogy kell nekem, pedig még bele sem ültem. Ott aztán végképp leesett az állam. Gyönyörű állapotú, világosbarna (Dattel 154) full MB Tex belső, mely a legtartósabb huzat, ami valaha Benzhez készült.
Repedésmentes műszerfal, makulátlan kárpitok és olyan autentikus régi Merci illat, ami leírhatatlan .. megjegyzem a mai napig érezhető. Volt benne egy fekete hátsó roló is, még több komolyságot kölcsönözve a katalógusba illő gépnek.

Miközben egyik ámulatból a másikba estem, durva sokkot kaptam. Ránézek a váltógombra és meglátom, hogy ötsebességes bemarás van rajta. Azonnal rákérdeztem: “.. ugye ezt már ti cseréltétek le..?” mert ez legalább olyan komoly extra ebben a típusban, mint a klíma vagy mondjuk a szintszabályzós hátsó futómű és a hirdetésben nem említették. Jött is a higgadt válasz: “.. jah .. neem ez ötsebességes..” Na akkor tényleg megremegett a térdem, mert anno nagyon szerettem volna ötsebességes váltót a 240D-be, de nem volt egyszerű és aztán feladtam.

Megindultunk egy nagyobb körre, – egy rövid izzítás után – természetesen pöccre indult és nagyon szépen ment. Egy átlag autósnak csak egy lomha dög lenne, de nekem – aki vezettem már az összes 4 hengeres dízel verziót a kategóriában (200, 220, 240) – komoly különbség volt. Még több nyomaték, még nagyobb erő, természetesen a megszokott brutális motorfékkel. Korábban vezettem a W123 – 300D utódját, a W124 – 250D-t, mely szintén soros öthengeres és az ott érzékelt kellemesen morajló hang köszönt vissza, mikor 4. fokozatban – kicsit magasabb fordulatnál – elvettem a gázt. Éreztem, hogy egyben van az egész és nyilván lehetnek apróságok, de annyira hiteles az állapota, hogy nagy baj nem lehet vele.

Visszaértünk a próbaútról és rövid alkudozás vette kezdetét. 1,2M-ért hirdette, én ajánlottam érte 1-et. Erre Ő nyilvánvalóan az értésemre adta, hogy az árból nem ereszt egy fillért sem, viszont a korábban említett kb. 200.000 Ft értékű gyári alkatrészkészletet – melyek bő két évtized alatt gyűltek össze – felár nélkül odaadja, természetesen a komplett téli gumigarnitúrát is, szintén gyári acélfelnin.

Ez nekem korrekt ajánlatnak tűnt és mivel hosszútávon terveztem az autó használatát,
biztosra vettem, hogy előbb-utóbb mindenre szükségem lesz. A teljesség igénye nélkül a lista: első-hátsó fékbetétek, lengéscsillapítók és lámpaburák, komplett kuplung szett, leömlő szigetelés és még jó pár apróság, kivétel nélkül gyári, csillagos alkatrészek.

Megállapodtunk, kezet ráztunk, elváltunk. Hazafele menet azonnal hívtam Apámat – aki pont úton volt a balatoni W126-os felé -, hogy az a gép tárgytalan, mert megvan a mi Világunk! 2006. Húsvét hétfőn megérkezett hozzánk az autó és létrejött az adás-vétel úgy, ahogy azt az előző szombaton megbeszéltük.

Hazavittem a kedves eladót, akivel nagyon kellemesen elbeszélgettünk az ügylet alatt és után. Aztán Apámmal is elmentünk egy körre, Ő is vezette, nagyon meg volt elégedve és máig hangsúlyozza, hogy mennyivel komolyabban megépített, meg kényelmesebb, meg szerethetőbb autó ez, az Ő 124-esénél… Elég becsukni az egyik típus ajtaját, aztán meg a másikat és azonnal érződik a hatalmas különbség. Minél öregebb egy Merci, annál trezorszerűbb a csukódás hangja .. főleg sérülésmentes példányok esetében.

Már a vételt követő első napon jeleztem Mikinek – akinél a szétszedett 240D volt -, hogy megvan az utód, nem kell folytatni a felújítást, inkább a vonóhorgot szerelje le és tegye rendbe, a mielőbbi felszerelés érdekében. Ugyanitt később elbontásra került a sárga csoda. Nem volt nagy öröm, de vigasztalást nyújt az a tény, hogy (friss generálos) motorja egy kombiban (S123) szolgál egy többgyerekes családot a mai napig, komplett klímarendszere pedig egy kupéban (C123) termeli a jeges levegőt…

Az új helyzetben, Miklóssal új megállapodást kötöttünk, melyből csak az ide vonatkozó részt emelném ki. A vonóhorogelőkészítésen túl megcsinálta a 300D teljes alvázvédelmét, a fara jobb részén éktelenkedő antennacsonkot egy elegánsabb fémkupakkal és odaillő gumitömítéssel ledugózta, majd elintézte az előd forgalomból való kivonását. Az akkori bölcsős kihangosítómat (Nokia 6310), az elektromos ablakmozgatókat, meg még egy-két szép állapotú alkatrészt kiszereltünk a sárgából és könnyes búcsút vettünk egymástól.

Homokfújás, alapozás és festés után olyan lett, mint az új.

Budaörsi Szabinál került fel a horog és máig büszke rá, hogy milyen gyári hangulata lett.
Tény, hogy – mint mindig – nagyon kitett magáért. Ezzel egy körben erősített rugók kerültek be hátra, meg új lengéscsillapítók, mert ha csak két ember beült hátra, letérdelt a gép. Nem lett megemelve, kiállása a gyári érték körül maradt, teherbírása viszont nagyot nőtt. Természetesen ettől még újra kellett vizsgáztatni az autót, hiába volt rajta még közel 1,5 év vizsga. A Mozaik utcában dicsérettel végzett, sőt akkor is és azóta is vételi ajánlatokat kapok a mustrák alkalmával.

A horog elektromos bekötését sem bíztuk a véletlenre, természetesen Csányi Pedró keze nyomán.

Szabi már korábban is fájlalta a gagyi olajat beletenni a 240D-be, de azt mondta, hogy: “ez tényleg egy jó Merci” (ez nála hatalmas dicséret) és határozottan jelezte, hogy ha hosszútávon gondolkodom, akkor Castrol 10W-60-at tegyünk bele, meg Mahle szűrőket és akkor “nagy baj” nem lehet. A tulajdonlásom alatt bekövetkezett első revízió már a fentiek fényében történt, szelepállítással és az olajszűrőrendszer teljes kitisztításával, mert mérhetetlen gondossága és tapasztalata nyomán kiderült, hogy ott az olajszűrő ház közepén futó – pár mm átmérőjű – kis visszavezető csövön bizony dugulás van! Valószínűleg nem venném észre a dolgot, de a kenés így tökéletesebb és azért az nem rossz érzés.

Járkáltam vele a városban és már 2006 tavaszán érződött, hogy más szemmel méregetik az emberek. Nem sokkal a vétel után, ketten is megkérdezték, hogy:
“ezt árulták a neten 1,2-ért?” Mondtam, hogy: “igen, ez az”
“Milyen szép, de látom ezt már buktam.”

Jól látszanak az antennakiépítések és az akkoriban kötelező sárvédőgumik .. persze csillagosak.

A munka is beindult, jelen esetben a vontatás a lényeg. Sokkal jobban szaladt a szekér, simán teljesítette 4. fokozatban azokat a részeket, melyeket a 240D csak 3. fokozatban tudott. Hosszú egyenes, szélcsendes szakaszokon még az 5. is előfordult.
Még rugalmasabb volt és mivel az 5 hengeres dízeleknél szerelt hűtő eleve nagyobb mérete, a gyári klímás modelleknél még nagyobb, ezért a korábbinál is stabilabb volt a vízhőmérséklet. Ráadásul ennél a motornál, a túlméretes hűtő mellett az olajhűtő is a rendszer része, ezért a kenés hatásfoka is jobb.

Ahogy melegedett az idő, a klíma – melynek már (a korábbi York-kal ellentétben) GM gyártmányú kompresszora terhelte a motort – egyre kevésbé bírta lehűteni az utasteret. A vételnél kapott alkatrészek mellé kaptam egy klímás kontaktot is, ahol 2006-ban már nem foglalkoztak régi típusú gázzal működő klímákkal. Kisebb kutatás után találtam egy helyet ahol kiderült, hogy alig volt benne gáz – nyilván a rendszertelen használat miatt – és ezért nem volt megfelelő a hatásfoka. Ellenőrizték, hogy ereszt-e, feltöltötték és – ha nem is úgy mint az előd – de komolyan hűtött. Ez a kompresszor kevésbé terheli – a különben is nyomatékosabb – motort, ezért ki-be kapcsolását kevésbé érezni és az egész működése is jóval kulturáltabb.
1982-től, a W201-es (190-es) Merci megjelenésétől fokozatosan álltak át erre a klímarendszerre. Az ajtónyílások szigetelése is az utódra hajaz, ahogy még néhány másik apróság is.

A poroltó a vezetőülésnél igen ritka extra W123-asban. Az ablaktekerők már a W201-es és a W124-es utódmodellnél alkalmazottakkal megegyeznek, a jobb el. tükör mechanikájával együtt.

Folytatás következik…