Peugeot 205 Rallye

Egy francia kis gokartot, Peugeot 205 Rallye-t, mutat be Lóránt, a büszke tulajdonos.

“2006 januárjában egy kedves barátom Saxo VTS-ében ülve száguldoztunk lefelé a Budakeszi úton, amikor jobbra néztem és megláttam egy eredeti 205 Rallye-t. Álljjjjjj álljjjjjjj! Tolass vissza! Ki volt rá írva, hogy eladó. Másnap felhívtam, harmadnap már ott figyelt a garázsunkban a Rallye. Egész pontosan az 1.9-es Rallye ugyanis volt olyan is. A német és svájci piacra csinálták a környezetvédelmi szabályozások miatt. Rendbe tettem és elkezdtem használni, elkezdtem autózni vele, ami azt jelenti, hogy feszegettem azokat a bizonyos határokat… Nagyon nagy élmény volt az autó, de minél többet olvasgattam a neten az 1.3 Rallye-ról annál inkább szerettem volna egyet! Egy szép augusztusi napon aztán feltettek egyet a duen.hu-ra amit sajnos nem tudtam megvenni azonnal, mert a Balaton északi partján volt letéve egy garázsban, egy echte francia házaspár tulajdonában. A hirdetést a szerelő adta fel és nála is csörgött a telefon, de szerencsére én voltam az első, így ígéretet kaptam, hogy szól a tulajdonosoknak és visszahívnak. Így is történt és pár nap múlva már mehettem is érte.
Amikor megláttam tudtam, hogy kell! Gyönyörű állapotban volt és mindene gyári. A tulajdonosa egy 60 éves néni volt, még újonnan vették az autót Párizsban és a gyerekeket hordta vele az iskolába. Azért adták el, mert egyszer hazajöttek vele Franciaországból és lejárt a vizsgája… Hála a magasságos Megváltónak így az autó hozzám került. A karbik össze-vissza jártak, a gumik kukák, az eleje kicsit meg volt nyomva, de ment az autó. De még hogy! Hamar rájöttem, hogy bizony ez az igazi Rallye!

Jelenleg féltve őrzött kincsként egy takaróponyva alatt pihen a garázsban. A hét év alatt szinte minden rendbe lett hozva rajta, és megkapott mindent, ami egy versenyautónak kellhet. Mert ez ízig-vérig egy versenyautó! Ez nem elfogultság, ez teljesen objektív megítélés. Ültem már néhány komolyabb autóban, háromszáz lóerő felettiekben is! Ez valami olyan feelinget ad, mint semmi más! Jó nyilván nem összehasonlítható egy Porsche 911 GT3-mal, sem egy Type Ra Subaruval. Viszont ha egy olyan szakaszra érünk vele, mint például Bükkszentlászló – Bükkszentkereszt, vagy Visegrád, esetleg Bagolyirtás, akkor ez kell! Tömény, masszív adrenalin bomba, amivel a kanyarok a világ legnagyobb örömforrásává válnak! Tipikusan az az autó, amit egy apuka nem szeretne meglátni a ház előtt, amikor a féltve őrzött kislányát randizni viszik.

Ha beülünk az autóba, akkor értjük meg igazán a „puritán” szó jelentését…

Mindenből csak az van, ami muszáj hogy legyen! Illetve az én autómban még az sem, mert kidobáltam hátulról minden szükségtelen dolgot. Se ülések se kalaptartó, se szőnyeg. Imádom, amikor zörög a lemez! :) Van viszont egy poroltó. Sosem lehet tudni. Semmi elektromos extra, felesleges kapcsoló… Az ülések az ablakok mellett… Asszem ennyi, ami extrának nevezhető. Itt az igazi extra az érzés, ami hatalmába kerít, amikor vezetjük az autót! Kellemesen bizsergető, simogató vérnyomás emelkedés. Annyira közvetlen, nyers, hogy már már túl egyszerűnek tűnik. Pedig se szervokormány, se hátsó tárcsafék… Semmi. Vas a vason és ettől olyan k***a jó!

A gyári üléseket kicseréltem két Evo 6-ból származó Recaro-ra, mert a gyári ülésben ülve egy komolyabb kanyarnál felkenődtem az ablakra… Tettem bele négypontos öveket, mert hát fő a biztonság! És amúgy is sokkal vagányabb, amikor az ember ilyenbe van bekötve. Piros lámpánál az öreg bácsik irigykedő vigyorral az arcukon néznek át a tűzpiros Swiftekből. A gyári kormány helyett egy kellemes háromágú Sparco díszeleg megtoldva egy hosszabbítóval. A beltér nagyjából ennyi… Ja és van gyárilag minden 205-ben navigátorlámpa! Óriási ötlet volt anno, kár hogy a 106-osokba már nem tették bele. Az egyik legjobb dolog, hogy a szivató manuális. Indítás után fel lehet tekerni akár kétezer fölé is az alapjáratot. Gyönyörűen üvölt, puffog, durrog a karbik meg csak úgy prüszkölnek!

A motor az autó egyik legkülönlegesebb része.

DCOE- 40-es Weberrel illetve Weberekkel van szerelve gyárilag, ami 102 lovat tud. 1294 köbcenti! A végsebessége gyárilag 190 km/h! Ami a lényege, hogy gyárilag 790 kilogramm! Egy kis plusz levegővel és egy nyitott kipufogórendszerrel könnyedén 110 fölé lehet emelni a pacik számát, amit meg is tettem asszem az első napokban. Alapjában véve a karbi kényes alkatrész, de egyszer ha kicserél az ember minden tömítést és egy hozzáértővel beállítatja, akkor örök darab. Nekem kétszer volt eldugulva, de mióta elvittem a Rákosihoz, nagyjából öt éve semmi gondom nincs vele. A gyári fúvókákat nagyobbra cserélte és ettől egy kicsit több benzint kap. Ezek után is a fogyasztás 10 liter körül van. Ha nagyon Loeb-ösre veszi az ember a figurát akkor is maximum 11 liter. Kb 120 lóerőt tudhat most, még lehetne tuningolni, de az már mélyen zsebbenyúlós projekt lenne. Amit egy kicsit elrontottak annak idején a Peugeot Talbot Sportnál , az a weberek lélegeztetése. Sajnos a karbik a tűzfal felé néznek, így a K&N szűrők onnan veszik a levegőt… Már dolgozom a problémán, és meg lesz oldva a friss levegővel való ellátás. Ködlámpák helyett szellőzőrácsok vannak, és onnan fog két csövön keresztül feljutni a levegő a tűzfalhoz. Még keresem a megfelelő csöveket. Ez elég sokat fog számítani, mert ugye jobb lesz az égés. Hallottam olyan megoldást, hogy a gépháztetőt kivágták a légszűrők fölött, vagy hogy egyszerűen feljebb emelték a motorháztető elejét pár fokkal, hogy be tudjon jutni a levegő… De ez itt nem a Chop Shop, én meg nem Leepu vagyok!

A külseje számomra úgy a leggyönyörűbb, ha gyári. Az eredeti felnik csak 13 collosak, ráadásul lemezfelnik, amiket a Michelin gyártott. Próbáltam már sokféle kereket, de ezzel tetszik a legjobban. Egyedi ismertetőjele a szögletes műanyag kerékívek, ezek különböztetik meg leginkább a Gti-től.
Közel hét év alatt több mint 30.000 kilométer megtétele után még mindig széles vigyor ül ki az arcomra, amikor beindítom! Az a remegő érces hang, ahogy a Weberek szipákolják be a levegőt, egyszerűen megunhatatlan! A gyári vezérműtengely is annyira ki van hegyezve, hogy szinte ugrál az alapjárat. A megtett kilométerek alapján azt hiszem nevezhetem megbízhatónak a technikát. Sosem hagyott cserben, mindig hazahozott mindenhonnan. Akkor is haza tudtam vele jönni Pécsről, amikor az egyik Weber teljesen eldugult. Az alkatrészárak nagyon barátságosak, és még egyenlőre szinte minden beszerezhető hozzá. Szerelni, pedig öröm. Van hely bőven, mindenhez kényelmesen hozzá lehet férni, egyébként a bölcső és a gólyalábak kilazításával körülbelül tíz perc alatt kompletten ki lehet ejteni a motort.

A tökéletes recept, ha ilyen autót akar valaki a következő:
Vegyél négy darab sárga színű Koni lengéscsillapítót! Elég, ha a legpuhább beállítást használod, a keményebbeket esetleg a Hungaroring-re ajánlom. Én le is ültettem az alacsony súlypont miatt. Ha bent vannak a gátlók jöhet még négy darab semi-slick gumi, (a Yokohama A048-at nagyon ajánlom) persze csak olyan ami E betűs, mert a rend éber őrei szigorú tekintettel szokták vizsgálni! (Pláne amikor úgy felmelegednek a gumik, hogy álló helyzetben szinte füstöl mind a négy) Szerezz egy kartervédőt és szereld fel! Nagyon fontos, főleg ha le is van ültetve. A kartervédőt egyébként minden olyan autóra ajánlom, ami kicsit komolyabb igénybevételnek van kitéve! Viszonylag olcsó és nagyon hasznos kiegészítő! És vagány, amikor a Mammut mélygarázsba leérkezel és finoman csattan a lemez. :) Féket is olyat tegyél, ami bírja a trópusi mediterrán viszonyokat! Az eredmény egy igazi go-kart, ami a fizika törvényeit meghazudtolva fordul be bárhová! De sokkal jobb, mint egy go-kart, és még be is ültethetsz valakit magad mellé! Ha meg szeretnél tanulni fékezni bal lábbal, akkor ez az autó tökéletes erre! Amikor az egyik barátom magyarázta, hogy az milyen jó dolog, nem hittem el neki, de így néhány év tapasztalat után én is mindenkinek csak ajánlani tudom! Walter Röhrl nagyon okos ember! Lényege, hogy folyamatosan stabilizálja az autót, gyakorlatilag lehúzza és az aszfalthoz tapasztja. Csak rá kell tenni a bal lábat a fékpedálra és egy kicsit vasalni a féket menet közben. Aki tudja, hogy milyen az érti, aki nem az próbálja ki egyszer és meglátja. Így lehet gyönyörű szépen, bármikor seggel érkezni például a Clark Ádám téri körforgalomba. De vigyázat, mert nagyon nagyot lehet ám esni!!! Főleg fent a hegyen, illetve le a hegyről…

A 205-ös széria egyik legjobb tulajdonsága, hogy nagyon jóindulatúan indul meg a hátulja! Szinte bárhonnan összeszedhető, természetesen a kaszást azért nem lehet átverni ezzel sem. Volt már néhány megforgásom, például a Mátrában, de szerencsére mindig jól alakult. Mivel a 120 ló nem túl sok, így a legkellemesebbeket lendületből lehet vele autózni. Autópályán egyáltalán nem jó, kizárólag szerpentinek, dombok, szűk hegyi utak adják az igazi élményt.
Természetesen vannak gyenge pontjai is, ezeket sem felejtem el közölni. Az egyik és talán a leggyengébb, a hátsó futóműve. Mint minden abból az időből származó Peugeot-ot, ezt is fix hátsó híddal oldották meg. Aki komolyabban használja és rendszeresen úsztatja a hátulját, annál sajnos gyakran előjön a probléma. Nem kerül vészesen sokba, de elég szívás a felújítás, ugyanis csak felújítani érdemes. Az új híd arany árban van, bontottat nem érdemes venni, mert lehet, hogy pár kanyar után az is kuka. A másik kifogásolható dolog pedig a váltórudazat, illetve egészen pontosan annak a járása. Olyan érzés vele váltani, mintha egy nagy gulyáslevest kavargatna az ember egy nyári délután a bográcsban. Ezt is lehet javítani, de sosem lesz olyan, mint egy Audi vagy BMW váltója. Meg lehet szokni, én már majdnem meg is szerettem.

Összegzésül azt tudnám mondani, hogy ha valaki ereiben csörgedezik a vér mellett egy kis benzin is, akkor egyszer próbáljon ki egy ilyet is. Tudom, hogy sokan azt gondolják milyen szarok a francia autók, (néhány címszó amit youtube-on érdemes megnézni annak, aki barátkozni szeretne a franciákkal: Clio Maxi, 306 Maxi, Jean Ragnotti, Sebastien Loeb) azt is tudom, hogy jók az emhármas Bömbik, hogy nagy élmény driftelni, azt is tudom, hogy hóban nincs jobb mint egy kváttró, de igazán gyorsan menni és kiélvezni a kanyarokat egy könnyű, frontossal lefelé a hegyről, az az igazi.”

Köszönöm Lórántnak, hogy bemutatta a kedvencét!