W123-as tartósteszt, avagy hogyan estem szerelembe…(3.rész)

“A következő több részes cikksorozatban bepillantást nyerhettek Benesch Gergely W123-as világába.
A kezdeti részekben a főszereplő egy 240D, melyet a későbbiekben egy 300D követ.”

240D-s rész befejező cikke

Az anyacég, vagyis a Pepsi, a 2005-ös szezon vége felé jelezte, hogy a Mountain Dew promo nem biztos, hogy folytatódik 2006-ban, viszont lenne egy másik termék melyet vinni kéne.
A Gatorade-ről volt szó, ami a korábbi MD-hez viszonyítva – mely leginkább az energiaitalok fiatalos, pörgős hangulatát képviselte – egy teljesen más szegmensbe, nevezetesen a sportitalok, pontosabban az izotóniás italok családjába tartozik, ennek megfelelően teljesen más a megjelenése.

Kapnék egy ugyanolyan utánfutót Gatorade-es design-al, viszont a “vontatóról” el kell távolítani a fóliázást, mert azt nem lehet, hogy a Merci MD-s, a vontatmány meg (amiből itatjuk a futókat és a kerékpárosokat) Gatorade-es.

Kicsit fájt a szívem a fóliáért .. megszoktam, meg óvta is a fényezés nagy részét.
Bár sejtettem, hogy alatta lehetnek rozsdafoltok meg hasonlók, de olyan sokkoló eredményre azért nem számítottam, mint ami az eltávolítás után fogadott.
A kerékjáratoknál, a díszléceknél, az ajtók alján – különösen jobb oldalon – hatalmas rozsdafoltok kerültek elő, mivel a régóta hólyagosodó felületekről a fólia jócskán letépte a fényezést .. ijesztő volt.

2005 végén párhuzamosan dolgoztam mindkét utánfutóval. Gyönyörűen húzgálta őket a rozsdás vas. Hatalmas érzés olyan géppel közlekedni, amelyik technikailag tökéletes állapotban van, de kívülről leginkább egy szakadt romnak tűnik. Nem félted annyira .. tőled viszont tartanak. Pont ebben az időszakban a kipufogó is elhagyta magát, nagyon gizda hangja lett. Szóval így is megtaláltam benne a szépséget. Kihúztam vele a telet. A korábban említett ausztriai túrára is már így mentünk, de éreztem, hogy valamit tenni kell, mert a közelgő vizsgán sem fog átmenni.

A máig tartó budaörsi kapcsolattól – Szabolcstól – akivel most is baráti viszonyban vagyunk (már rég nem az Apám embere, de nem is ahol a klíma került bele, bár onnan jutottam el hozzá .. hát igen Budaörs egy 123-as központ) kaptam meg Miklós,
a “csodalakatos”, vagyis inkább restaurátor elérhetőségét, aki szintén budaörsi.
Elvittem szemlére a gépet és megegyeztünk, hogy 500.000 .. max 550.000Ft-ból összeáll a dolog. Tudtam, hogy ez nem lesz olcsó muri, de nem volt mit tenni, mivel 2006 tavaszától szerződéses munkám volt a Gatorade-el.

Abban maradtunk, hogy ha novemberben odaviszem akkor 2,5 hónap alatt meglesz, addig meg használhatom így. Amit lehetett kipakoltam belőle és fájó szívvel leadtam a friss generálos, működő klímás, hibátlanul működő autót.

Telt múlt az idő. Nem volt jó érzés a tél autó nélkül, de gondoltam ez van és inkább próbáltam elképzelni, hogy milyen is lesz ha majd elkészül. Miután megbeszéltük, hogy telibe lesz fényezve .. még jó, hogy új színre.. mit színre, színkombinációra gondoltam.
Csontszínű tető, meg ABC oszlopok, onnantól lefele pedig bordó és a dísztárcsák megint csontszínűek. Mondtam is magamban: ez aztán klasszikus szépség lesz…

Viszont ahogy a feltáró munkálatok megkezdődtek egyre csak jöttek a sóhajtások, hogy sokkal rosszabb mint gondolták, meg itt is ott is milyen durván rohad, meg a teteje is szörnyű.
Igen .. ezt sem említettem, hogy még Apámnál történt, amikor egy építkezésről
ráesett egy nagy üveglap a hátsó ablak és a tető találkozásánál. A biztosító fedezte a kárt. A Kárpát utcában lett kijavítva, de mire hozzám került, már púposodott, sőt ki is nyílt mint a tubarózsa, azt fedte el jótékonyan a nagy F2 matrica.

Szép lassan beindult a fölfelé alkudozás miközben az autó már úgy szét volt bontva, hogy nem volt mit tenni. Megegyeztünk 800.000Ft-ba .. tény, hogy nem vizsgára felkészítésről, hanem egy végletekig kidolgozott restaurálásról állapodtam meg Miklóssal, akinek korábbi munkáit látva nem voltak kétségeim de reméltem, hogy akkor ennyiből tényleg megleszünk.
Közben meg rohant az idő és már 2006 tavasza körül jártunk .. lassan indult a futószezon, kezdtem kissé megfeszülni. Ekkor hangzott el a végső kegyelemdöfés: “900 alatt nem fog megállni”. Nálam elszakadt a cérna, ennyiből már veszek valami kisbuszt, vagy tudom is én akármit és vígan vontatok…

Elkezdtem bújni a netet, valami megfelelő gép után 1M Ft körül.
Az ár mellett fontos volt, hogy legyen vonóhorga, vontathasson 1400kg-ot és
ne fogyasszon többet mint a 240D tette vontatmánnyal, ami 11-12l körül mozgott.
Illetve az autó össztömege nem lehet több 2100 kg-nál, mert akkor az 1400 kg összterhelésű utánfutóval a teljes tömeg meghaladná a 3500kg-ot és úgy már nem elég a B jogosítvány.
Ja és persze legyen maximálisan üzembiztos .. ha csak lehet klímás!

Úgy gondolná az ember, hogy ez aztán nem egy nagy feladat, pikk-pakk találni megfelelőt.
Azt kell mondjam, hogy szó sincs róla. A kisteherautók szakadtak és gyakran túl nehezek voltak a kínálatban, a személyautók meg nem tűntek elég robosztusnak .. féltem, hogy belenyúlok valami szörnyűségbe.

Aztán a látóterembe került egy W124 250TD (soros 5 hengeres szívódízel, kombi .. tehát szintszabályzós) fekete kívül-belül, ráadásul bőrös, manuális 5 sebességes, automata klímával és ami a lényeg: vonóhoroggal!
Kimentünk megnézni, persze hova .. Budaörsre, hova máshova. Kiderült, hogy ismerem azt, aki árulja. Pótsofőrként is foglalatoskodott és párszor vitt már haza a saját kocsimmal, ha ittam valahol egy pohárral. Szép volt az autó, de volt benne vagy 300.000km és az ára 1,6M volt, szóval nem ugrottam rá azonnal.

Aztán megláttam egy W126 300D Turbodiesel-t .. vonóhoroggal. Ilyenből csak USA kivitel létezik, természetesen automata és valahol a Balaton környékén volt egy vendéglátós tulajdonában. Nem túl bíztató, de Apámék a közeljövőben terveztek egy balatoni hétvégét egy ismerősüknél, szóval megbeszéltük, hogy majd megnézi a kétes állapotú – egyébként álom – típust.

Eltelt pár nap, de közben azért keresgéltem és feltűnt egy 1983-as W123 300D manuális váltóval, klímával, csont színben, amilyenre a 240D tetejét szerettem volna, világosbarna full MB Tex belsővel és ami a lényeg, 164.000km-rel!!! Nem akartam elhinni .. igaz 1,2M Ft-ért, ami akkor nagyon sok(k) volt egy 123-asért és nem volt rajta vonóhorog, aminek örülni kellett volna – mert talán nem nyúzták annyit – de nálam alapkövetelmény volt.

Old school feliratos, peremvédős Michelin gumik, gyönyörű dísztárcsák és fényezés.
Túl szép jelek, buhernek semmi nyoma.. Hol lehet a trükk? Ilyen autó nincs is…

Felhívtam a számot .. kedves úr szólt bele, nyugodt, kimért hangon .. gondoltam kezdésnek nem is rossz.
Megbeszéltük, hogy megnézném az autót, közben kiderült, hogy Ő az első tulaj.
Abban maradtunk, hogy hívom a jövő hét elején, mert már ezen a héten nem lesz alkalmas.

Hívom hétfőn.. semmi, kedden.. semmi, szerdán.. semmi. Egyre idegesebb lettem, mígnem Visszahív.. talán csütörtökön, hogy elnézést kér, de egy sajnálatos baleset történt a családban (nem a Mercivel) és ezért minden felborult pár napra, de ha gondolom szombaton összefuthatunk Solymár határában egy benzinkúton.
Megállapodtunk, hogy találkozunk .. vártam a szombatot .. de nagyon!

Folytatás következik…